Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.11.02

Politika 2.0

marta_sugar.jpgGondolom, megint népszerűtlen leszek…
Rövid összefoglaló: minap néztem Vona Gábor Vlogját Herceg Zoltánnal, majd következő reggel újra a hajléktalan törvényről olvastam, köszönhetően londoni barátaink tiltakozásának és a Gyurcsányféle ottalvós bulinak.
Hogy függ össze a két téma? Pofonegyszerű: mindkét eseményből azt a konzekvenciát kéne tudni levonnunk, h „végre valaki tesz valamit, nem csak szövegel” (vagy valami ilyesmi). Ezzel nem is lenne gond, ám azzal már annál inkább, h nem vesszük észre: még gondolatainkban is irányítottak vagyunk, egyfajta média-hipnózis alatt állunk…
- Egyfelől – már sokan megunták a meddő szövegelést, tenni akar, ezért tesz… bármit, csak tegyen, mert kényszerképzete van – abba viszont nem gondol bele, ha nem a megfelelő helyen és a megfelelő lépéseket teszi meg, másokon sem segít, miközben saját (vagy környezete, társadalmi rétege, stb.) problémái az eddig is megszokott helyen, a szőnyeg alatt hevernek.
- Másfelől – észre sem vesszük, de koncot dob megint a pragmatikus magyar politikai marketing: amíg olyan dolgokon csámcsogunk, amiről úgy gondoljuk, fontos és próbálunk helyesen cselekedni, esetleg segítenénk valakin, addig sokkal könnyebben és sokkal hosszabban képesek palástolni a mindennapjainkat érintő valós problémákat. Mi van a végre nemzetközi szinten felmerült elszámoltatással, korrupciós vádakkal, mi van a bérunióval, és így tovább… amilyen kérdések ezek helyett felmerülnek, mind megint egy-egy újabb migránsválság. Kezd csökkenni, lecsengeni a menekültektől való – szintén média által gerjesztett – veszélyérzet, most próbálkoznak újabb kampányokkal, közben profi népbutítók figyelik, melyik megeresztett csap hozadéka a leghatékonyabb?
Nincs egy hónapja, h beszéltem olyan beregszászi magyarral, aki szinte semmit nem tudott az országán belül uralkodó válságról, a magyar-ukrán-orosz problémakörről, de szinte remegve fél a betelepülő migránsoktól. Majd megjegyezte: milyen rendes ez a Viktor: lehetővé tette neki, h vásároljon egy új traktort… mivel vegyesboltja van, nem tudja még ugyan, mit kezdjen vele, de szinte ingyen volt, így hülye lett volna kihagyni. Négy év alatt kell költség és kamatmentesen letörlesztenie, addig bérbe adja magyar oldalon annak az ismerősének, aki tudja használni, de nincs lehetősége hasonló feltételekkel hozzájutni. A bérleti díjból röhögve fizeti a kamatmentes részleteket, még marad is a konyha-kasszában…
Hajléktalan törvény, erkölcsi, vallási, ideológiai nézetkülönbségek – mi lenne, ha sorrendben haladnánk és inkább egy alaptörvényi szinten működő szekularizáción dolgoznánk első körben, ahelyett, h a hamisan aktualizált keresztényerkölcsiség oltárán áldozzuk fel hitelességünket immár nemzetközi szinten, vezéreinknek köszönhetően? Milyen birkanép vagyunk? Ez eddig is nyílt titok volt Európa-szinten, már ha egyáltalán valaki is foglalkozik velünk azon a szinten, ahogy azt az önelégült cenzúrázatlan királyi média képbe állítja. Ma viszont már – ha igazak a vádak és csak tétlenül, bambán tekintünk politikusaink lépéseire, vagy homokba dugjuk a fejünket – bűnrészesei vagyunk a demokrácia, egy komplett ország és annak lakosai ellen elkövetett halmazati bűncselekmény-sorozatnak. Ugyanakkor azt sem árt felismerni lassan – ha ezek a vádak alaptalanok vagy túlzóak és utánajárás nélkül, lájkvadászat céljából posztolgatja bárki – közel járhat bárki hozzá, h kimerítse a becsületsértés bűntettét vezetőivel szemben.
Apropó vezető: a politikus szakma meghatározásánál sehol, semmilyen irodalomban nem találtam utalást arra vonatkozóan, hogy bármi köze lenne az uralkodó kifejezéshez. A politikus nem kiváltságos személy, hanem képviselő – ahogy a nevében is benne van, ENGEM képvisel, azaz nekem dolgozik, tőlem kapja a jövedelmét és nem fordítva… a mandátum adható és visszavehető, a mandátum időtartamát csak azért határozzák meg X évben, hogy a politikus amellett, h bizonyos időközönként közérthetően számadást tesz tevékenységéről, meggyőződjön mindenki, a belé fektetett hit és bizalom továbbra is töretlen. A mandátum-idő nincs kőbe vésve. Ha az engem képviselő nem végzi el megfelelően a feladatát, bármikor el lehet mozdítani az adott pozícióból. Aki engem képvisel, ne akarjon maga kormányozni! Szerezze meg az adott feladatokra legalkalmasabb szakembereket tematikusan, vegyen rész a logisztikában, marketingben és bizonyos időközönként számoltassa el az ágazatonkénti szakértőket tevékenységeikkel kapcsolatban. Majd közvetítse felém érthető formában, saját korábbi politikai kampány-programjának idővonalán megfelelően elhelyezve. Aki ez én képviseletemet ellátja, annak a jövedelmét ne más megbízott képviselőkkel együtt, szűk belső körben határozzák meg! Nekem dolgozik (és természetesen más hozzám hasonlóknak) így kizárólag nekem van jogom megállapítani, milyen díjazásban részesülhet – sőt, adott esetben, a céltudatosság érdekében sikerdíjas vagy jutalékos bérrendszert határoznék meg a tisztség számára.
Bevallom, a politikai pályán kizárólag meg nem szolgált érdemeiből és megszokásból prosperáló, magukat genetikailag és társadalmilag elitnek képzelő önelégült államférfiak és asszonyok számomra pont olyanok, mit gyermekkorom reklámarcai. Később kellett fájó szívvel megtapasztalnom, hogy nem Liener Márta vár a Sugár bejáratában, majd megtudtam, hogy Alfonzó nem dolgozik sem a Gáz- sem az Elektromos műveknél. Szereplésük – ahogy napjaink hazai és nemzetközi politikusaink legnagyobb százalékáé – leginkább egy divatbemutató szár-manökenjére hajaz. Nem elképzelhetetlen ugyan, hogy maga a topmodell legyen egy mesteri ruhakollekció megálmodója és elkövetője, ám kevésbé valószínű, mint, hogy az egyik arcukkal promotált neves divatház legújabb összeállításait viselik. A hatalmas különbség még így is az, hogy a szóban forgó Celebek karrierje addig töretlen, míg arcukkal pozitív hatást gyakorolnak mind üzletileg, mind pedig megítélés szempontjából az adott divatmogulra. Ha ezt nem teszik vagy akár csak egyszerűen nem termelnek hasznot – lecserélik őket. Utána elmehetnek a kereskedelmi tévékhez egy-egy valóságshowba alulfizetett bohócnak. Sajnos a politikusok pályája legtöbbször még bukás után is töretlen képes maradni… csak engem irritál például, mikor egy leváltott minisztert, elnököt évekkel bukása után még mindig korábbi tisztsége címén szólítanak?
Na, sikerült megint jó távoli ködös kikötőbe kormányozni ezt a viszonylag egzaktnak induló vitorlázást, bár talán – ahogy mondani szokás – legtöbbször maga az utazás a lényeg nem is feltétlenül a célállomás. Ennek ellenére befejezésül megpróbálok visszadokkolni a prekoncepcióhoz…
Csípem Herceg Zolit régóta a maga vonatkozásában, bár az utóbbi időben kevesebbet hallottam-olvastam róla, mint korábban, még kevésbé legújabb politikai vonatkozású önkifejezéseiről. Vona Gábor pedig – köntörfalazás nélkül –2018 áprilisáig maga jelentette számomra, egy sor politikai és gazdasági nézetkülönbség ellenére, a hiteles ellenzéket. Muszáj hozzátennem rögtön, hogy őt tartom a mai magyar közélet egyik legintelligensebb kivételének, ám sajnos nem minden esetben politikai vonatkozásban. A szóban forgó közös Vlog bambulása közben azonban egyre inkább körvonalazódott bennem a felismerés, hogy Vona nem készült föl Hercegből. Nem állítom, hogy teljes egészében feleslegesre és semmitmondóra sikeredett a történet, a kommentekből ítélve volt az a réteg, melynek erre van igénye. Ugyanakkor folyamatosan, egyre karakteresebb szerep jutott Herceg kissé eklektikus és egyben banális neo-rousseau-i vegyesen politikai és társadalmi ideológiákkal, melyek megvalósításához ráadásul nem is a mai magyar átlagot(valószínűleg azt nem ismeri), hanem saját magát veszi alapul (mentálisan, társadalmilag és gazdaságilag is). Mindez shakelve meglehetősen közhelyes negatív véleményével a közösségi médiáról. Néha finoman figyelmeztetni kellet beszélgetés közben szintaktikai ellentmondásokra, néha pedig a túl zagyva vagy épp túl sablonos mondanivalóját kellett mai jelentét adni, feljavítani, majd aktualizálni. Vona Gábort pedig az ügy érdekében elkövetett szinkron-kozmetikai tevékenysége annyira lekötötte, hogy a téma irányítására jóformán semmi kapacitása nem maradt. Eleinte még próbálkozott tematikailag pár bátortalan kísérlettel, majd látványos légbuborékok kíséretében maga is elmerült a „vissza a természethez” gondolatvilágban, olyannyira, hogy végül még az utolsó bástyaként védett aláírásgyűjtés-ellenes álláspontját is feláldozta az interjú oltárán.
Nem szeretek okos tanulságokat szájba rágni vagy messzemenő aiszoposzi következtetéseket levonni, de ha ez egy sportközvetítés lett volna, most azt mondanám a csoportkör jelen mérkőzését elbuktuk megfelelő felkészültség hiányában. Továbbra is élvezi Vona Gábor a bizalmamat és remélem ő is tanult az esetből: lekezelni parasztság bárkit is, de nem árt, ha azokat, akiket valamilyen szinten már ismerünk, a maguk szintjén kezeljük, mielőtt még mi kerülünk általuk kellemetlen helyzetbe! Mindez részemről természetesen csak média-környezethez kapcsolódó és nem feltétlenül politikai vonatkozásában értelmezett vélemény.